Látnivalók

Basakert (Nárciszos)

A kelet felől, Csokonyavisonta és Barcs irányából érkezőknek szinte eltéveszthetetlen a Basa-kert. A falu határán kívül, mintegy másfél kilométerre található, bejáratát faragott tábla jelzi. A mintegy 13 hektáros terület legnagyobb nevezetessége és látványossága a csillagos nárcisz. A fehér virágszőnyegként borítja a mezőt tavasz derekán. Egész Európában nincs ekkora kiterjedésű összefüggő nárciszmező, épp ezért a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága védetté nyilvánította. A história szerint e területet a török hódoltság idején a helyi basa ültettette be nárcisszal háremhölgyei gyönyörködtetésére. A virágon nem fog az idő, az évszázadok során minden tavasszal kibontja szirmait. A babócsaiak egy évtizede úgy gondolták, hogy ezt a látványt szívesen megosztanák másokkal is, ezért minden évben megrendezik a Nárcisz napot.

A Basa-kert földje ugyanakkor a felszíni szépségen túl, rengeteg értéket is rejt. Dr. Magyar Kálmán 1984 és 1992 között végzett itt régészeti feltárásokat. A kutatásokból kiderült, hogy állt a kettős föld, majd palánkvár területén kőtemplom, bencés rendház, mellette temető egy kápolnával, valamint egy-egy főúri udvarház több egyszerűbb házzal, valamint külön a falu, majd a város templomai a temetőikkel, egy zarándok és több egyszerű és rangosabb házzal. Előkerült a törökkori iparostelep, de a török gőzfürdő és basaszeráj is. Mindegyikhez nagyon sok és igen értékes tárgyi anyag is tartozott. Mindez részletesen megtudható a dr. Magyar Kálmán szerkesztésében 1990-ben megjelent Babócsa története című tanulmánykötetből, valamint az ugyancsak általa szerkesztett és 2005-ben kiadott Magyar Kálmán-Nováki Gyula: Somogy megye várai a középkortól a kuruc korig című könyvből.

Mint az a falukrónikában is olvasható, ezt a területet is XI-XIV. században a Tibold nemzetség birtokolta. Ők építtették saját temetkezőhelyként a Szent Miklósnak ajánlott bencés apátságot a XI. században.

Várak

A régészeti kutatások alapján bebizonyosodott, hogy Babócsán, a Tibold nemzetség korai birtokközpontjában három erődített hely, azaz vár létezett a középkorban.
A Rinya bal partján a XI-XIII. században épült az a Motte-típusú kis földvár, amely a mai római katolikus templomnál lévő magasabb domb várának, a későbbi "Török-várnak" az úgynevezett "elővára" volt . Mint azt dr. Magyar Kálmán régészeti kutatásai és tanulmányai nyomán megtudhatjuk, ez a korai vár 30x35 méteres lehetett, s a Rinya holtága folyta körbe. Az erődítményt a török korban is használták. A község szívében épült fel a későbbi un. "Török-vár" is, amely 1398 óta a főrangú Marczali, majd 1490-től Báthori család birtokközpontja, rezidenciája is volt. Ezt a várat először 1439-ben említették. 1491-től 1531-ig Báthori György főlovászmester (1505-1526), somogyi főispán innen igazgatta a hatalmas nyugat-magyarországi Báthori birtokokat. Külön érdekesség, hogy Báthori György a vár mellett vadaskertet is létesített, ahová délről hozatott szarvasokat. Ebben a fényűző várban, az úgynevezett castrumban ő látta vendégül - az újabb kutatások szerint - 1495. február 15-én II. Ulászló királyt.
A Rinya jobb oldalán található e két vár ellenerődje a Basa-kert, másképpen a Nárciszos vára, amely téglalap alakú, 4,3 hektár alapterületű, s 7 kör alakú bástyával rendelkezett. Dr. Magyar Kálmán 1984-1992 között itt folytatott kutatásai során tárta fel a Tibold nemzetség korai, XI-XIV. századi udvarházát és kegyúri monostorát, a temetővel és a hozzátartozó településekkel. Innen kerültek elő az Árpád-kori Babócsa falu és középkori mezőváros házai, valamint román és gótikus egyházának, temetőjének fal-és sírmaradványai, illetőleg különböző leletei.(Részletesen lásd Basa-kert!)
Az úgynevezett Basa-kertet a tatárjárás után, de inkább a XIV. század elejétől erődítették meg. Ezután a különböző korban keletkezett erődítések, a bal és a jobb parti három vár előbb a középkori birtokközpont, majd 1526 után Babócsa végvárának egységes védelmi rendszerét képezték.

Prinke kastély

Babócsa belterületére érve egy hathektáros angolpark fogadja a látogatókat. Ebben található Babócsa három várának egyike az úgynevezett "Török-vár". A területen ma mindössze néhány földhalom jelzi az egykori vár helyét, ám a hatvanas-hetvenes években még látható volt néhány téglafal maradványa. (Várak)

Napjainkban az említett egykori vártól délnyugatra áll a Prinke-kastély. Az épület 1983-ig általános iskolaként működött.

Szabadság tér a faluközpont

Eltéveszthetetlen a Babócsa központi parkja. A főutca mellett hatalmas gesztenyesor készteti megállásra az utazót, hogy árnyas lombjai alatti sétára invitáljon. A mintegy 150x150 méteres területen eredetileg piactér volt, amely az 1930-as évek táján alakult át a mai parkká. Két monumentális emlékmű tűnik szembe messziről: a beton talapzaton álló bronz katonaszobrot az első és a második világháborúban elesett hősök tiszteletére emelték. Mellette jobbról-balról fehér sírkövek fekszenek. Egyik oldalról az itt elesett szovjet katonák emlékére állított kőoszlop, míg a másik oldalon egy szerényen, egymagában álló kopjafa őrzi a múlt borús éveit. Az oszlop a második világháborúban a Magyarországról elhurcolt romák emlékét idézi.
Nem messze innen még egy emlékmű található, amely a Babócsán vívott harcokban meghalt bolgár katonák előtt tiszteleg.
A park árnyas sétányain fiatal párok sétálgatnak olykor kisgyerekeikkel vagy babakocsit tolva. A padokon idős emberek osztják meg egymással az elmúlt évek emlékeit. Így itt mindig van élet.
A Somssich-kastély klasszicista épületétől a világháborús emlékmű mögötti gesztenyesor és az út választja el mindössze a Szabadság parkot.
A park nyugati oldalán világossárga lapos tetős épület áll, ez a kultúrház, amely a közösségi élet egyik színtere. Régebben a nagyteremben mozi működött, ma ezt kisebb rendezvényekre használják fel. A leglátogatottabb a Teleház, amely minden délután várja a látogatókat. A három internettel is ellátott számítógép előtt egymást váltják a fiatalok és a felnőttek. Lehet nyomtatni, fénymásolni levelet küldeni. A helyieken kívül a hazaüzenni szándékozó turisták előtt is nyitva áll.
A 8334 kötetes könyvtár állománya nagyrészt a hetvenes nyolcvanas években beszerzett könyvekből áll. Természetesen az aktuális sikerkönyveket - a szerény pénzügyi keret ellenére - mindig igyekszünk beszerezni. A megyei intézménnyel kiépített jó kapcsolatnak köszönhetően a könyvtárközi kölcsönzéssel, pedig szinte bármilyen mű elérhetővé vált. Mintegy 50-100 közötti a rendszeres könyvtárlátogatók száma.

Templom

A Szabadság tér északi részén, a Várdombnak nevezett emelkedőn áll a település barokk stílusú temploma. A római katolikus imahely 1790-ben épült, belső terét Merész Gyula freskói töltik ki. Itt található a Somssich-család kriptája is, melynek mozaik díszítését 1920-ban készítette Mezei Müller Gyula festőművész.
A templomtól É-ra és Ény-ra 1979-ben folytatott ásatása során dr. Magyar Kálmán régész két törökkori (XVI-XVII. századi) téglalap alakú, összedőlt téglaépítmény leégett maradványát tárta fel. Felette Ny-K-i tájolású, melléklet nélküli sírok voltak. Vagyis az 1686 és 1790 közötti időben már egy templommal rendelkező temető sírjai léteztek itt. Ez a legkiemelkedőbb dombon megtalált templom vagy kápolna lehetett talán a Marczali János által 1455-ben Babócsán említett Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére szentelt kápolna? A török időkben elpusztult templom és temetője helyére előbb egy másik török gőzfürdő, majd az újabb kori barokk templom épült fel.
A templomhoz vezető utat két oldalról örökzöld sövények határolják. Itt áll Nepomuki Szent János szobra. A három haranggal rendelkező templomtorony réz kupolája már messziről látszik a napfényben. Az épület bejárata - egy korábbi átépítésnek köszönhetően - nem a torony alatt található. A korabeli templom oldalához a Somssich grófok új szárnyat építtettek. Ennek köszönhetően a régi főoltár helyén ma a sekrestye található. A jelenlegi főoltár a bejárattal szemben áll. Az oltárképet a színes ólomüveg ablak adja, amelyen keresztül ragyogóan szűrődik be a napfény a benti félhomályba. A padsorok végében a falat domborművek díszítik. Középen egy boltíven a következő aranybetűs szöveg olvasható:

"Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok és a terhek alatt görnyedtek, én felüdítlek titeket."

A bal oldali falon az egyik szentély alatt áll az a márványtábla, amellyel a 41 évig Babócsán szolgáló Bódi György plébánosra emlékeznek hívei.
A templomban az oldalfalon függő festmények közül kiemelkedik a többi közül Szent Imre és Szent Erzsébet hatalmas portréja. A régi oltárkép csak a sekrestye fölötti karzatról látható. Az olajfestmény alján jól olvasható a dátum - 1889 - és az adományozó neve: Gr. Somssich Jos.
A szentély bal oldaláról nyílik az ajtó a Somssich család sírboltjához.

Somssich-kastély, Török kút

A Szabadság tér 6-7. alatt található az egykori Somssich-kastély, amely 1820 körül épült klasszicista stílusban. Az épület középső része elpusztult a II. világháborúban. Parkjában - mely ma a mezőgazdasági szövetkezet területe - áll a műemléki védelem alatt lévő Török-kút. Az építmény a hiedelemmel ellentétben nem a török korból származik, hanem a XIX. században török türbét utánzó stílusban kútháznak építették.
A Török-kút közelében, a tőle DK-re lévő tsz iroda udvarán, az egykori tsz fürdő medencéjének helyén tárta fel 1979-ben dr. Magyar Kálmán egy törökkori épület maradványát. Ez igazolja, hogy a Török-kút környéke, mint a régi "Török-vár" délnyugati területe a török időkben lakott volt.